2013. november 21., csütörtök

A közösség a virtuális téren belül

Marton Klára: Rejtőzködő fogyatékos-közösségek és a többségi társadalom cikkének 236. oldalán lévő A közösség című szövegrészlet elemzése


 A cikk ezen része a közösséget az internetes kommunikáció terjedése alapján határolja be, látja el különböző megfogalmazásokkal. Fontos tudni, hogy az internetes kommunikáció internetes terjedését nézve, megjelentek a globális természetű kritériumok, ami azt jelenti, hogy bárki tagja lehet olyan közösségnek, amelyek intenzív kapcsolatban állnak egymással, ámbár személyesen soha nem találkoznak.
Ezen lehetőség előnye, hogy nincs helyhez, időhöz kötött függőség, bármikor ott hagyható, egymástól külön választható, és a nyelv szemszögéből a megértési problémák könnyebben orvosolhatóak.
A szövegszerkesztés szempontjából is nagyobb a szabadság. Rövidítések, képi szimbólumok használata, kevésbé formális nyelvhasználat elfogadása.

El se hinnék, hogy, ha a cikkben nem olvasnánk, hogy ez a fajta szövegszerkesztési szabadság, milyen fajta kapcsolattartást eredményez más közösségeken belül fogyatékosok emberek számára.

A cikk utolsó részében azonban nem értek egyet.

„Ezekben a virtuális közösségekben a fogyatékos személy egyenrangú félként tud kapcsolatokat kialakítani. Ez nem csak a fogyatékos személy szemszögéből jelent pozitív változást, bár valóban előfordulhat, hogy ő most először kapja meg ugyanazt a figyelmet és törődést, mint társai, hanem a közösségfogalom fejlődése és a valóság alakítása szempontjából is fontos lépés.”

Én úgy gondolom, ha egy közösség elfogadó a virtuális téren belül, akkor a valós világban való elfogadás is létezik, és nem csak a virtuális térre terjed ki…


A blog bejegyzésem, kicsit most így a befejezést illetően nyitott könyv maradt, de úgy gondolom, nem mindig jó, ha van egy lezárása az irományoknak, hiszen a szabad gondolkodás pont ettől szabad gondolkodás, hogy van, hogy valamit nyitva hagyunk és hagyjuk gondolkodni az olvasókat… 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése