Christi és Austin
Amikor az egyéni
feladataimat csináltam meg törekedve a tárgy teljesítéséhez szükséges egyéni feladatok időben való elkészítésére, közülük is a tananyag készítését egy szabadon
választott témából valamely fogyatékossági csoportba tartozó tanulók (esetleg
szüleik vagy más szakemberek) számára egy-két tanórán való feldolgozáshoz
illeszkedő változatos kurzusfelület készítése tartalommal és tevékenységekkel a
Bárczi Moodle rendszerben, akkor az első fogyatékosság, ami az eszembe jutott
az a Down-kór volt.
Pár napja bukkantam rá
egy Down-kóros házasságról szóló történetre a neten, egész pontosan a
facebookon.
Ezt a cikket szeretném elemezni
a szereplők részletes kielemzésén keresztül.
Nancy (Austin
anyukája): Nancy-ről azt gondolom emberfeletti, amit tett.
Down-kóros gyermek született, de nem kezelte úgy, hanem egészséges, átlagos
gyermekként nevelte fel és integrálta a társadalomba, ami valljuk be, őszintén
hiányzik a többi Down-kóros személynél. Nancynek a meg nem torpanása, a gyors
aktuális élethelyzethez való viszonyulása, mindent megváltoztatott, többek
között ezért beszélünk egy sikertörténet főszereplőjéről, és nem csak egy
Down-kóros gyermek anyukájáról.
Austin:
Austin mindenre való nyitottsága, rendkívül felnőttes magaviselete, hozzáállása
a dolgokhoz, azt gondolom a másik fele a történetnek, ami eredményezte, azt,
hogy Austin eljutott, addig, ameddig eljutott (érettségi, főiskola, önálló
élet).
Christi:
Christi személyiségéről múltjáról, nem sok minden derült ki, de egy, ami talán
a legfontosabb volt, és egyezett Austin életével, az kiderült. Christi is
magányos, csak úgy, mint Austin, önálló életet élnek kisebb megsegítéssel
szülői részről a saját érdeklődési körükkel, de magányosak, mindketten
magányosak.
A történet ezen része,
a nagy találkozás, szinte filmbe illő jelenetet idézett elém, amikor
elolvastam.
„Hogy mi is történt
egyik este, azt Christi így meséli el:
- Valami azt mondta a
lelkében: "Táncolni akarok ezzel a lánnyal", ő pedig odajött hozzám
és felkért. Igent mondtam. Aztán, azt hiszem, én tettem meg az első lépést.
Megcsókoltam. Aznap este megcsókoltam. Az első este, amikor találkoztunk. És
azóta is szeretem”.
A házasság után, lehetett
érezni a változást mindkettő félen. Állandó változások álltak be mind kettő fél
életében, ami a közös életük kezdését eredményezte.
„Austin az agglegény
élet után kezdetben nehezen szokta meg, hogy immár Christi - és a holmija - is
ott van a lakásában, és az ízlésük sem mindenben egyezik. Egyszer, míg Austin
dolgozni volt, Christi vásárolt egy pár csomag sötétben világító
csillagmatricát. Órákon át ragasztgatta a hálószoba falára. Amikor Austin
hazatért, a szobába vezette és leoltotta a villanyt. A szoba ragyogott.
- Nézd, drágám! -
mondta izgatottan.
De Austin csak
grimaszokat vágott, nem tetszett neki.
Chrisinek is voltak
gondjai, egyszer pl. túltöltötte a kávéfőzőt, kisebb konyhai balesetet okozva.
Azt sem vette minden döccenő nélkül, hogy kikerült anyja állandóan vigyázó
tekintete alól: gyorsan felszedett magára hét kilót, ami a szívproblémája miatt
is egészségügyi kockázatot jelent számára. Kívülről tud Shakespeare idézeteket,
társalgási szinten beszél spanyolul és jogosítványt is szerzett, de megvan az a
rossz szokása, hogy leszegett tekintettel megy át az úttesten.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése