2013. november 21., csütörtök

Christi és Austin

Christi és Austin
Amikor az egyéni feladataimat csináltam meg törekedve a tárgy teljesítéséhez szükséges egyéni feladatok időben való elkészítésére, közülük is a tananyag készítését egy szabadon választott témából valamely fogyatékossági csoportba tartozó tanulók (esetleg szüleik vagy más szakemberek) számára egy-két tanórán való feldolgozáshoz illeszkedő változatos kurzusfelület készítése tartalommal és tevékenységekkel a Bárczi Moodle rendszerben, akkor az első fogyatékosság, ami az eszembe jutott az a Down-kór volt.

Pár napja bukkantam rá egy Down-kóros házasságról szóló történetre a neten, egész pontosan a facebookon.

Ezt a cikket szeretném elemezni a szereplők részletes kielemzésén keresztül.

Nancy (Austin anyukája): Nancy-ről azt gondolom emberfeletti, amit tett. Down-kóros gyermek született, de nem kezelte úgy, hanem egészséges, átlagos gyermekként nevelte fel és integrálta a társadalomba, ami valljuk be, őszintén hiányzik a többi Down-kóros személynél. Nancynek a meg nem torpanása, a gyors aktuális élethelyzethez való viszonyulása, mindent megváltoztatott, többek között ezért beszélünk egy sikertörténet főszereplőjéről, és nem csak egy Down-kóros gyermek anyukájáról.

Austin: Austin mindenre való nyitottsága, rendkívül felnőttes magaviselete, hozzáállása a dolgokhoz, azt gondolom a másik fele a történetnek, ami eredményezte, azt, hogy Austin eljutott, addig, ameddig eljutott (érettségi, főiskola, önálló élet).

Christi: Christi személyiségéről múltjáról, nem sok minden derült ki, de egy, ami talán a legfontosabb volt, és egyezett Austin életével, az kiderült. Christi is magányos, csak úgy, mint Austin, önálló életet élnek kisebb megsegítéssel szülői részről a saját érdeklődési körükkel, de magányosak, mindketten magányosak.

A történet ezen része, a nagy találkozás, szinte filmbe illő jelenetet idézett elém, amikor elolvastam.
„Hogy mi is történt egyik este, azt Christi így meséli el:
- Valami azt mondta a lelkében: "Táncolni akarok ezzel a lánnyal", ő pedig odajött hozzám és felkért. Igent mondtam. Aztán, azt hiszem, én tettem meg az első lépést. Megcsókoltam. Aznap este megcsókoltam. Az első este, amikor találkoztunk. És azóta is szeretem”.

A házasság után, lehetett érezni a változást mindkettő félen. Állandó változások álltak be mind kettő fél életében, ami a közös életük kezdését eredményezte.

„Austin az agglegény élet után kezdetben nehezen szokta meg, hogy immár Christi - és a holmija - is ott van a lakásában, és az ízlésük sem mindenben egyezik. Egyszer, míg Austin dolgozni volt, Christi vásárolt egy pár csomag sötétben világító csillagmatricát. Órákon át ragasztgatta a hálószoba falára. Amikor Austin hazatért, a szobába vezette és leoltotta a villanyt. A szoba ragyogott.
- Nézd, drágám! - mondta izgatottan.
De Austin csak grimaszokat vágott, nem tetszett neki.

Chrisinek is voltak gondjai, egyszer pl. túltöltötte a kávéfőzőt, kisebb konyhai balesetet okozva. Azt sem vette minden döccenő nélkül, hogy kikerült anyja állandóan vigyázó tekintete alól: gyorsan felszedett magára hét kilót, ami a szívproblémája miatt is egészségügyi kockázatot jelent számára. Kívülről tud Shakespeare idézeteket, társalgási szinten beszél spanyolul és jogosítványt is szerzett, de megvan az a rossz szokása, hogy leszegett tekintettel megy át az úttesten.”



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése