Kedves Anyu!

Kedves Anyu,

Ebben a levelemben az NB-075 Infokommunikációs eszközök (IKT) és web 2.0 a gyógypedagógiában nevezetű kurzusom általi féléves munkámat fogom értékelni, amit gondoltam megmutatok neked is és, ezáltal feltárom e kurzusom féléves követelményeit és levonom az azon keresztül végzett munkáim által létre hozott következtetéseket.

A kurzus több követelményből állt.

A 3 egyéni feladathoz tartozott az 5 twitter üzenet megírása, ezt a magam részéről úgy gondolom gyorsan abszolváltam. A 2 egyéni feladat, vagyis a tananyagkészítés egy választott fogyatékosságról úgy gondolom nem sikerült rosszul. A Down-kórt választottam. Egy régebbi kurzusom kedvenc tétele volt, így nem tagadom a tételem sok részét használtam fel ezen feladat elkészítéséhez. A 3. egyéni feladat, azaz egy megismert online alkalmazás/felület használatával, fogyatékos tanulók oktatásában való felhasználási lehetőségeivel kapcsolatos bemutató/elemző dolgozat készítése elsőre azt hittem nagyon necces, de amikor őszi szünet közepén rászántam magam, és el kezdtem megírni, egyre jobban azt éreztem kezdek bele jönni, ráérezni a feladatra.

A 3 egyéni feladatnál összességében elmondhatom, hogy  pontos, precíz munkákat adtam ki a kezemből és az időmet is jól osztottam be ezek megírásánál, ezért gondolom főképp, hogy minőségileg nem lehet nagy baj velük!

Ami inkább gondot okozott, pedig nem hittem volna, hogy ennyire nyögve nyelősen fog menni azok a blog bejegyzések, amiket heti szinten kellett írni. Az idő kereteken belül maradás itt sem volt probléma, írtam heti szinten a blog bejegyzéseket, sőt volt, hogy egy héten 2-3 db-ot is írtam, őszi szünetben például, amikor ugyanis tudtam a következő hét suli szempontjából pörgős lesz, akkor úgy gondoltam előre kell, hogy dolgozzak!

Magáról a bejegyzések tartalmáról elmondhatom, hogy az írásaimban próbáltam magamat adni, amiből lehet következtetni arra, hogy ezek a megfogalmazások az én személyes véleményeimet, általam kiválasztott témákhoz való hozzá állásomat tükrözték, fedték le. 

A csoportos munkákban való részvételem úgy gondolom, más csoportban se szúrna szemet a többi csoporttársam számára, hiszen úgy gondolom ebben a csoportban, a feladatok megoldásért, időben való elkészítéséért a magam részéről mindent megtettem! 

A csoportos munka 3 részmunka elkészítéséből állt.

A gondolattérképet úgy gondolom, letisztáztuk, mindenki tudta, hogy mi lesz a témánk, mire fogunk építeni a téma feldolgozása során és mikre helyezzük a hangsúlyt. Az elkészítéséhez ennek a dolognak egy ember neve tartozik, de mint a föntiekben említettem, a tartalmáról az anyagnak mindenki tudja a jelentését, a csoport munka célját, a kívánt munka megvalósítása tehát mindenkinek tiszta volt.

A brossúra elkészítése már nagyobb falat volt. Nem volt jelen a csoport mindegyik tagja, amikor elkészítettük, de összességében elmondhatom a munkánk minőségét ez nem befolyásolta.

A webinárium elkészítését, ami mostanában körvonalazódott ki, hogy, hogy is kívánjuk megoldani, viszont az befolyásolta ki mennyire vette ki a részét az eddigi csoportmunkákban. Nem hiába alakult tehát így, ahogy, és ami szerintem ki is fog jönni az utolsó órán, a prezentálásnál!

Csoport kohézió megteremtése, fenntartása, az én munkám valahogy így fejezhető ki egy szóval, próbáltam összetartani a csoportot, a csoport feladatokat egységesen megszervezni, egységesen elosztani amellett, hogy én is egyenrangú partnerként részt vegyek az adott munkák feldolgozásában.

Nos, az eddigiek alapján a csoportmunkákkal kapcsolatban néha már úgy éreztem magam, mint egy bárányokat terelő búsuló juhász a napos ég alatt, aki úgy érzi, hogy a bárányainak a 3/4 része vele tart, hallgat rá, az 1/4 része viszont nem, és nem is akar rá hallgatni, vele együtt dolgozni. 

Így, lezárásképp tehát elmondhatom, hogy ezzel a kurzussal járó féléves munkája alatt sok mindent megtanultam, megtapasztaltam. Legfőképpen ezért azt, tudom mondani, hogy nem szabad hagyni, hogy a sokszor süllyedő hajó féle csoport munka eltorzítsa a hozzá állásomat, a szorgalmas egyéni munkám iránti igyekezetemet! Hanem igenis dolgozni kell még akkor is, ha munka másik fele nem úgy halad, ahogy kéne, ahogy elterveztük, ahogy szerettük volna! És pont ezért kell a végéig kitartani mind saját magam mellet, mind a csoport mellett, hogy az a befektetett idő, energia, munka, amit a saját magam és a csoport munkájába beletettem, megérjen, és eredményesen záruljon. 

Ezért remélem anyu azt, hogy, majd egy napon büszke leszel rám!