Őszintén

Lassan végezvén a feladataimmal elérkeztünk az önértékeléshez. Szerintem fontos, hogy minden teljesítés után értékeljük a munkánkat. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha ez őszintén tesszük. Nehezen néz szembe az ember a saját hibáival és ha szembe is néz vele még nehezebben változtat rajtuk. Úgy gondolja, ha már rájöttöm mi az meg is van oldva. Hát felvilágosítok mindenkit, hogy ez nem így van (tapasztalatból mondom)!! A felismerés az csak egy kis lépés a megoldáshoz, kicsi de nélkülözhetetlen!
Na de most épp az önértékelésemnél jártunk! A kurzus elején már tudtam, hogy bajok lesznek. Ismerem magam annyira, hogy nem vagyok az a tipikus "rendszeresen blogolok ember", sőt a határidő utolsó perceiben szoktam feltöltetni a beadandókat, de a lényeg!!!! , hogy mindig megcsinálom a feladatomat időn belül.Az már lényegtelen, hogy a visszaszámláló órán már csak x perc van és hogy végigstresszeltem az előző másfél órát, hogy " jaaaj milyen sok...." lényeg, ami lényeg igenis leadom, megcsinálom, feltöltöm időben. A minőségen általában nem érezni a kapkodást, igyekszem a maximumot kihozni magamból. Persze nem megy mindig és talán ha több időt szánnék rá lehet, hogy jobban sikerülne de szerintem így is értékelhető, minőségi munkát engedek ki a kezeim közül.
Nem adtam bele mindent a feladataimba. Azokat amúgy is elég keservesen szoktam megcsinálni, amik nem keltik fel az érdeklődésemet, hiszen utálom a kényszert. Szenvedek tőle és minél hamarabb túl akarok esni rajta, hogy megszabaduljak a belső nyomástól, hiszen motoszkál a fejemben hogy " hahó nem csináltad még meg!! meddig lehet leadni? jaj!!! jó ég még nem vagyok kész vele!! ááá nincs kedvem hozzá..!" Ez a kurzus egy-két feladatánál őszintén igen is jellemző volt, így nem tudok teljesen jó élményként visszatekinteni, de nem is ez volt az  elsődleges cél.
Annyit elmondhatok, hogy mivel az órákra rendszeresen bejártam és figyeltem is rengeteg hasznos információhoz jutottam hozzá, amiket nem tudom, hogy  honnan máshonnan  szereztem volna meg.