Ledöbbentem

Hazaérek bekapcsolom a számítógépet, közben felhívom anyukámat, hogy elmeséljem mi történt velem aznap. A laptopom elindult, automatikusan megnyitom a facebook-ot, a gmail-t és youtube-ot. Oda sem figyelek mert közben telefonálok. Olyan egyszerű, rutin szerű folyamat. Konkrétan oda sem nézek mert bejön a macskám a szobámba és elkezdek vele játszani miközben beírom a kiválasztott zeneszámot a keresőbe.Teljesen megszokott egyszerű, szinte " becsukott szemmel" végzet mindennapos tevékenység ez számomra és valószínű szinte minden korombelinek is.
Aztán egy nap az IKT órámon felnyílt a szemem. A téma a fogyatékkal elő személyek internethasználata, számukra készített weboldalak voltak. Na puff neki. Én mint egy jövendőbeli gyógypedagógus, aki heti 5 napon ezt tanulja, hogy milyen nehézségeik vannak, bele sem gondoltam, hogy ők is használják az internetet. Na de hogyan? Egy vak ember nem látja a monitort, egy Tanakos személy nem tud kiigazodni a sok        kirx-krax között. Megdőlt a gondolatom miszerint minden korombelinek ilyen rutinszerű ez a folyamat...
De nyugodjunk meg a modern világ őket sem felejtette el. Mindenféle segítő eszközzel, programmal próbálják megkönnyíteni életük ezt a színterét is.
A lényeg, hogy kicsit jobban körül kell néznünk a világban, belegondolnunk abba, hogy ami nekünk          pikk-pakk megy az másnak milyen nehézkesen. Hálát kell adnunk azért amink van és nem más után vágyakozni, értékelnünk kell a természetesnek hitt dolgokat, hiszen lehet, hogy másoknak sajnos nem az.