A Digitális Konferenciáról való hiányzásom igazolása

A Digitális Konferenciáról való hiányzásom igazolása

Első és legfontosabb dolog, hogy ismertessük mit is takar maga a digitális állampolgársághoz kapcsolódó tevékenység.

A digitális állampolgársághoz kapcsolódó tevékenységek olyan tudatosan átgondolt, az egyén és a közösség számára értékes cselekvést és viselkedést jelentenek, amelyek magukban foglalják a XXI. századhoz illeszkedő, digitális kommunikáció és eszközhasználat modelljét, az online felületeken végzett értékteremtő tevékenységet és annak hatásait, valamint a digitális eszközökkel végzett cselekvés etikai, jogi aspektusait is. A digitális állampolgárság fogalma alapján az egyén a közösség által kialakított – és folyamatosan formálódó – normák szerint, az egyén és a közösség jogainak és becsületének tiszteletben tartásával, annak védelmében és művelésében végzi mindennapi, hétköznapi és szakmai tevékenységét.

Mit gondoltam mielőtt nem olvastam még el ezt a leíró szöveget?

Arra mindenképp gondoltam, hogy ez valami cselekvés és, hogy a mai világ digitális cselekedeteit tartalmazza.

A kommunikáció, mint az emberi társadalom közötti kapcsolatteremetés egyik legfontosabb eszköze, számomra is világos volt, hogy megjelenik ebben a fogalom magyarázatban, és jelentős egységét képezi a tevékenységnek.

„Az egyén és közösség jogainak és becsületének tisztleletben tartásával, annak védelmében és művelődésében végzi mindennapjait, hétköznapi és szakmai tevékenységét”.

Ezek pedig, a folyamatosan formálódó normák, amik manapság kezdenek elhalványulni, minthogy megerősödnének, szerintem.

Az én kérdésem igazából pont ez, hogy vajon miről szólhat egy olyan konferencia, amiben azt a leírást találjuk, hogy a normák, erkölcsök digitális eszközökkel végzett cselekvés formájában zajlanak végbe?!

Én nem vagyok a digitális eszközök híve, de igenis használom pár formáját, és kimondottan elengedhetetlenül szükségesnek és fontosnak is tartom azt a lassan már szájról szájra terjedő mondást, hogy e nélkül a XXI. századi ember már zöldfülű lenne, és tudatlan és attól még, hogy két lába van, nem tudna megállni egyenesen rajtuk.

Én ugyanis személy szerint azt érzem és látom, hogy ebben a körben, a mozgató erő a digitális eszközök, a célpontok pedig az emberek.

Egy kislány tegnap, amikor utaztam a buszon, anyukája ölében ült és arról mesélt, hogy az egyik osztálytársa kapott egy Iphone-t, és hogy ő a legszerencsésebb lány a világon. Az anyuka erre pedig csak annyit mondott: „- Kislányom, valóban jelenleg a te mp3 lejátszód lejjebb csúszott a rangsorban, de ne aggódj, ezt az új Iphone-t is egy héten belül le fogja körözni egy másik új készülék, és akkor már az a kislány is abban a sorban fog állni, amelyikben te. Sőt valójában eggyel lejjebb, mert ő lesz most már a legcsalódottabb kislány a világon, mert rá jön, hogy az ő készüléke már nem az első helyen van. Kudarcként fogja megélni ezt a helyzetet, mert hagyta magát bele ringatni abba az álomba, hogy az ő vadonatúj készüléke vele együtt mindig is az első marad. „-Neked viszont kislányom, egy darabig biztos, hogy még ugyanez az mp3 lejátszód marad, de te magad soha nem leszel ettől a legcsalódottabb kislány a világon”. Tetszettek az anyuka ezen szavai a kislányához. Az őszinteség és az egyenesség áradt belőle, és ehhez sem kellett digitális eszköz.

És persze most nem azt akarom mondani, hogy ez a Digitális Állampolgárság konferencia egy átverés, de a hiányzásom igazolása azt hiszem a fentiekben leírtak által igazoltnak tekinthető.