Szabó Mónika - Virányi Anita:
Tanítási és tanulás virtuális környezetben - beszámoló egy virtuális
csoportfoglalkozás kísérletéről c. cikk elemzése
Amikor számomra valami virtuális, akkor kettő szó jut eszembe
egyből. Nem a szabadban. Bizony, azt gondolom elsődlegesen erről a
tevékenységről, hogy ez nem a szabadban történik. Ettől persze nem tulajdonítok
negatív jelzőt ennek a tevékenységnek, mert jómagam mostani hétköznapjaimat az
iskolán kívül a szobámban töltöm. Itt persze nem arról van szó, hogy nem
tekintem társadalmi embernek magam, és szeretek betokosodni és a szobám rabja
lenni, hanem egyszerűen az elmúlt heteim most ezt az időszakot hozzák el számomra.
A cikkben elhangzott első részben való állítások, hogy mit
gondolnak, mások erről a tevékenységről sem egyezik az én véleményemmel. Nem
tartom értelmetlennek, öncélúnak az SL-t. Érdekesnek, hasznosnak és
sokoldalúnak találom.
Arról, hogy mi a Second Life, arról én most nem szeretnék
külön írni, a cikkben minden jól meg van fogalmazva róla. Én inkább arról
szeretnék írni most, hogy nekem mitől lesz Second Life, számomra mi benne a
Second Life, vagyis miért érzem egy másik világban(második világban) magam
tőle.
Az eheti tanórán a tanárnő által egy kis időre
belekukkanthattunk a Second Life programba.
A tanárnő avatarján keresztül az ELTE-PPK kampuszából
teleportálhattunk a Stanford egyetem kampuszába.
A teleportáláson kívül, minden valósszerűnek tűnt. Ezt persze
nem zárja ki az, hogy, ha Kaliforniába járok, nem megyek el, megnézi a világ
egyik leghíresebb egyetemét, a Stanfordot.
Amikor beléptünk a botanikus kertbe láttuk az ott való térképet, ami az
egész Stanford épületeit, helységeit megmutatta, hogy mi merre van, ezek
alapján, már a Stanfordi kirándulásom fontosabb célállomásait is meg tudnám
tervezni, hogy amikor ott járok, ne akkor keljen kitalálnom mi merre van. És
pont ettől volt valóságszerű. Egyszerűen csak a számítógépes kép lebontás volt
az, ami elvette az eszemet attól, hogy nem a valóságban érezzem magam.
A hat hetes foglalkozási programot olvasva, most jövök rá, hogy lehet
az egyik héten szívesen részt vennék. Legjobban
ez a része, ami érdekelne: “És te hogy nézel ki?” - Virtuális megjelenésünk formálása: az
avatar kialakítása. Ez a második alkalom, mikor is az avatarokra fókuszálnak,
és praktikusan tanulják a SL lehetőségeket a figura alakítására, közben
beszélgetnek arról is, hogy a valós identitáshoz hogyan kapcsolódik az a
virtuális identitás, amit az avatar szimbolizál.
De az első alkalom történései is igen érdekesnek bizonyulnak.
Például már az ismerkedő csoportalakulás után, ahol magáról a virtuális
környezetről, a ki-miért-jött motivációkról, a saját avatarokról zajlik
beszélgetés, illetve a SL-beli mozgás gyakorlására is játékos, csapatépítő
feladatokat használata.
Fontos, hogy itt egyszerre több személy lesz porondon
mindenki estében kettő biztosan, lesz maga a személy/ember, aki jelentkezik
erre a programra, és lesz az általa megalkotott avatarja.
Ha résztvevője lennék ennek a programnak, akkor elsőként
biztos feltenném magamnak a kérdést, mi szerint: Szeretném, hogy olyan legyen
az avatarom, mint én vagy nem?!
A válaszom az lenne, hogy igenis meg nem is. Szeretném, ha
részben olyan lenne, mint én magam, mert ebben a játékban pont ez a lényeg
szerintem, hogy magunkat is tudjuk adni. Viszont teljes egészében nem
szeretném, hogy olyan legyen, mint én ,mert még egy olyan ember nincs mint én,
belőlem csak egy van, és ezt szeretném nem csak a való világban igaznak tudni,
hanem a Second Life-ban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése