Na, vajon jó, ha van sok pénzed, azaz IKT eszközök segítségével tanulsz, vagy megelégszel azzal, hogy kevés pénzed van, és ezért könyvtárban ücsörögve szerzed meg a tudást?

Az én álláspontom ebben a kérdésben több dolgon is elgondolkodtatott.

Az ember gazdasági helyzete, hogy ki, milyen anyagai helyzettel rendelkezik, az kizárólag magánszférába tartozik, személyes dolog, nem publikus, nem nyitott, nem akárkivel kitárgyalható kérdéskör. Anyagi helyzet egyszóval egy bizalmi helyzetet is jelent a másikkal szemben. És szempont is, még hozzá több okból is. A lehetőségek szempontjából meghatározó minden ember életében. Hiszen, azt, hogy egy ember megengedheti-e magának, hogy elmenjen nyáron nyaralni, télen síelni, megvegyen-e egy 40 ezer forintba kerülő inget a Gant-ban, vagy puccos éttermekben ihasson-e vörösbort, ezeknek a dolgoknak mindenképp a függvényében egy részről a pénz áll, az hogy van-e rá pénzed vagy nincs. Meg tudod-e fizetni magadnak ezt az élményt vagy nem. Van-e rá lehetőséged vagy nincs?!

Van vagy nincs, ez a kérdés, na meg az, hogy kinek mit jelent az élmény? Ki mivel elégedett?

Ezek az IKT eszközök csak úgy szabadon nem elérhetőek. Ha otthonra interaktív táblát veszel, nem ugyanazt a számlát dugják az orrod alá, mint, amikor viszed vissza a kikölcsönzött könyvet a szabó Ervin könyvtárból. és megmondják a kölcsönzés árát. „-500 forint lesz, köszönjük!” Aztán nézzük a dolog másik oldalát, kijöttek a szerelők, felszerelték az interaktív táblát a szobámba, és jön a fizetős jelenet, mi szerint így szól a szakember: „- 250 300 forint lesz!”

Én könyvtárban nem tudok tanulni, és, ha kiveszek egy könyvet folyton azt érzem sürget a könyvtár, hogy hozd már vissza meg, hogy nehogy elhagyd. Ezt nem azt jelenti, hogy könyvtár kerülő vagyok, hanem, hogy egyszerűen én szeretek úgy olvasni egy könyvet, hogy nincs bennem azaz érzés, hogy „-jajaj, érjek már a végére, mert lassan lejár a határidőm.” Így tanulni se tudok rendesen belőle, és ha nincs alapos tanulás, akkor profitálni se tudok belőle a későbbikben. Ez tehát olyan kiadott 500 forint, ami nem kamatozott nekem vissza egy jeles vizsga eredmény fényében. Ezért nyilván joggal állok azon az álláspontomon, hogy hát ez nem igazán érte meg most nekem.

A másik helyzetben kiadtam 250 300 forintot, aminek cserébe egy baromi nagy tábla került a szobám falára. Nyomogathatom, ki-be kapcsolgathatom, olvasgathatok rajta, tanulhatok rajta, de magammal nem vihetem, így ez az élmény csak otthonra marad.

Amúgy sem vagyok egy nagy technológia zseni, néha a saját kis egyszerű mobiltelefonomat se tudom bekapcsolni, a pin kódról meg nem is beszélve, állandóan elfelejtem. Ennek a tábla használata nem gondolom, hogy több éves tanulás eredménye, de valószínűleg az elromolhatósága ennél a készüléknél is fenn áll, mint minden más technológiánál. Egy könyv elromolhatósága már más kérdés.  El tud szakadni, meg tudod viselődni, de ami benne le van írva, az nem tud elveszni.

A válaszom tehát, hogy nem tudok választani, egyiket se tenném a másik elé, sőt a versenyeztetése ennek a 2 dolognak sem túl értelmes, mert nem rendelkeznek ugyanolyan tulajdonságokkal, amik egymással szembe állíthatóak lennének.

Így, hát eme mai boldogságom eredménye így hangzik röviden megfogalmazva:

„- Van igazság a földön? „

„-Nincs igazság a földön, hiszen még egy Interaktív tábla sem tud lekörözni egy kikölcsönözhető könyvet a könyvtárból!”