2013. október 26., szombat

Bessenyei István: A net generáció új tudása c. írásának elemzése 2. rész

Bessenyei István: A net generáció új tudása c. írásának elemzése
2. rész
Net-generáción kívül maradni manapság már NEM lehet

„A 14-17 éves magyar fiatalok 94 százaléka használja az internetet, 67 százaléka naponta. Tízből hét tizenéves tagja valamelyik közösségi oldalnak... Miután ők a legintenzívebb társas kapcsolatokkal rendelkező korcsoport, ezért körükben ezek a döntően kommunikáción alapuló viselkedésminták igen gyorsan terjednek. A legnépszerűbbek azok a tevékenységek, ahol nem csupán passzív befogadásról van szó, hanem valamit »csinálni« lehet. Legyen az játék, ismerkedés vagy éppen valamilyen alkotói folyamat... 2007-ben a magyar Google site legnépszerűbb keresőkifejezései a YouTube, az iwiw, a myVip, a Vatera és a Love voltak, amelyek szintén egyértelműen utalnak az aktív felhasználási formák, a felhasználók által létrehozott tartalmak, a közösségi hálózatok elterjedésére."

Huszonhárom évesen én is tagja vagyok a net-generációnak. Én is használok internetet, azon belül különböző weboldalakat, amelyek van, hogy segítségül szolgálnak a tanulási tevékenységemben. És vannak olyan oldalak is amelyek a puszta szabadidőm kellékei, eszközei, és van, hogy azokon keresztül érek el számomra addig új megismerni való dolgokat, tevékenységeket.

Ezek mellett egyetértek Bessenyei István kijelentésével, ami szerint:
„Az a ténykedés, ami az új, mindennapi kultúrában nem járatos felnőtt számára esetleg üres időtöltésnek tűnhet, a net-generáció tagjaiban speciális képességeket fejleszt”.

Az anyukám is tagja a net-generációnak, de nem a szó szoros értelmében. Anyukám egy hat osztályos gimnáziumban tanít illetve az iskolán belül különböző nagyobb munkacsoportok vezetői tisztségét látja el. A munkája során van, hogy különböző munkacsoporti megbeszéléseken, illetve különböző tanítási óráin él az interaktív tábla használatának lehetőségével. Azonban saját elmondása szerint, ha tehetné, a tanítást illetően egy időre biztos megválna a krétával való fekete táblára írástól, de ezt nem az interaktív tábla rendszeres használata javára tenné. Különbség minden bizonnyal van a kettő módszer között, de az, hogy melyik a kényelmesebb, ámbár mégis átláthatóbb, érthetőbb, könnyen használhatóbb, az különböző nézőpontok kérdése már. Egy informatikus beállítottságú illetve végzettséget végző számára nyilván az interaktív tábla előtérbe helyezése fog megmutatkozni. Tanári berkekben azonban valószínűsíthető módon a krétával való táblára írás lesz a támogatott tanítási módszer. Anyukám nővére szintén pedagógus. Egy általános iskolában tanít 1.-4. osztályos gyermekeket. Az ő szemszögéből nézve ezt a kérdést, vagyis, hogy mit szorítana háttérbe a tanítását illetően teljesen más véleményekről árulkodik.

Arról is olvashatunk azonban Bessenyei István írásában, hogy: „Az új generáció újabban elsajátított képessége az is, hogy saját alkotásait gyorsan, ügyesen fel tudja tölteni az internet nyílt oldalaira. Ebben az a potenciális lehetőség rejtőzik, hogy elektronikus portfóliók - informatív személyes adatbázisok - keletkeznek, amelyekben szerepel a résztvevők életrajza, tudástérképe, sikertörténete, saját válogatott információs oldala vagy a saját alkotása. Ez újabb pedagógiai lehetőségeket nyújt akár a tanulásban részt vevők előzetes, tapasztalati tudásának tárolására és megismerésére, akár a tudáscsere hatékonyabb megszervezésére”.
A net-generáció intenzíven kommunikál társaival. E-mail, chat, blog, Skype: ami az idősebb generációnak sokszor nehezen felfogható és elsajátítható eszköztár, az a tizenéveseknek játszi könnyedségű napi tevékenység.

Amikor nyáron munkát kerestem, elsődleges cél volt, hogy írnom kell egy önéletrajzot, amiben úgy mond, reklámozni tudom saját magam erényeit, kulcsfontosságú tulajdonságaimat a leendő munkakörhöz való alkalmasság betöltésének igazolása érdekében.

Amikor megírtam az önéletrajzomat, az összeszedett lehetséges munkahelyek email címére elküldtem az írásomat, és vártam.  Az email tehát egy gyorsabb megbízhatóbb üzenet megosztás céljául használt eszköznek bizonyult. Ám eközben a másik barátnőm is munkát keresett, és ő a megírt önéletrajzával együtt bement az adott munkahelyre, és ott személyesen beszélt a főnökével, és mutatta meg neki az önéletrajzát.
Pár nappal később kiderült, ameddig én vártam, ő egy hetes próbaidőt kapott. Az internetes technológia tehát nem minden esetben gyorsabb, mint az ember saját lábán való mozgása, tevékenykedése.

VISZONT!
„Senki sem állíthatja persze, hogy a könyv alapú, a lineáris olvasásra alapozott tanulási forma kivész az új technológia lehetőségei nyomán, de még azt sem, hogy jelentéktelenné válik. A „másodlagos verbalitás", a multimodális információ-hozzáférés térnyerése ellenére továbbra is nagy - talán még hosszú ideig döntő - szerepe lesz a könyvekben tárolt írás alapú tudásközvetítésnek. A vizuális tanulás, a szociális háló tapasztalatcseréjére alapuló tudásszerzés, a szimulációs játék rohamos terjedése ellenére a maga helyén a klasszikus lineáris olvasás szerepe is fontos marad, sőt, az internet szabadon letölthető digitális könyvei miatt még erősödhet is a szerepe. Azt sem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a net-generáció tevékenységei nyomán szerzett új képességek értékesebbek, mint a hagyományos írásra alapuló tudáselsajátítás. Nem értékesebbek - más jellegűek”.


Bessenyei István írásának ezen részének alapján  elmondhatjuk, hogy a kettő dimenzió nem tudja kioltani a másikat. Én, aki a net-generáció részét nagyobb erővel képviselem, mint anyukám, tanulásom során ugyanúgy részese vagyok a lineáris olvasásra alapozott tanulási formának. Sőt vannak olyan tananyagok, amik szinte csak könyvtárból kikölcsönzött irományokon, könyveken keresztül érhetők el. Én ezt például egy teljesen jó dolognak tartom, és úgy érzem, nem alkalmazkodnom kell ehhez az állapothoz, hanem ki kell élveznem és használnom eme tényszerű dolog lehetőségeit. Mi szerint, amíg az iskolából haza menet kezembe veszem a könyvtárból kikölcsönzött könyvet az úton haza fele, azt olvasom, tanulmányozom, esetleges fontosabb információkat aláhúzok benne, amíg szembe velem a buszon azt látom, hogy ül mellettem egy velem egy korú lány, és a kis okos telefonját nyomkodja, és kötve hiszem, hogy egy órai anyagához keresne dolgokat, irományokat. 

1 megjegyzés:

  1. Nem tudhatja, hogy nem éppen a hézifeladat elkészítéséhez keres-e forrásokat, de utolsó mondata mutatja azt is, hogy még nem értette meg egészen a megváltozott tanulás, tudásértelmezés lényegét, illetve hogy erősen sztereotípiák mentén gondolkodik. Leendő gyógypedagógusként ez nem annyira szerencsé ám. :)

    VálaszTörlés