Bessenyei István: A net generáció új
tudása c. írásának elemzése
2. rész
Net-generáción kívül maradni manapság
már NEM lehet
„A 14-17 éves magyar fiatalok 94 százaléka használja az
internetet, 67 százaléka naponta. Tízből hét tizenéves tagja valamelyik közösségi
oldalnak... Miután ők a legintenzívebb társas kapcsolatokkal rendelkező
korcsoport, ezért körükben ezek a döntően kommunikáción alapuló
viselkedésminták igen gyorsan terjednek. A legnépszerűbbek azok a
tevékenységek, ahol nem csupán passzív befogadásról van szó, hanem valamit
»csinálni« lehet. Legyen az játék, ismerkedés vagy éppen valamilyen alkotói
folyamat... 2007-ben a magyar Google site legnépszerűbb keresőkifejezései a
YouTube, az iwiw, a myVip, a Vatera és a Love voltak, amelyek szintén egyértelműen
utalnak az aktív felhasználási formák, a felhasználók által létrehozott
tartalmak, a közösségi hálózatok elterjedésére."
Huszonhárom évesen én is tagja vagyok a net-generációnak. Én
is használok internetet, azon belül különböző weboldalakat, amelyek van, hogy
segítségül szolgálnak a tanulási tevékenységemben. És vannak olyan oldalak is
amelyek a puszta szabadidőm kellékei, eszközei, és van, hogy azokon keresztül
érek el számomra addig új megismerni való dolgokat, tevékenységeket.
Ezek mellett egyetértek Bessenyei István kijelentésével, ami
szerint:
„Az a ténykedés, ami az új, mindennapi kultúrában nem járatos
felnőtt számára esetleg üres időtöltésnek tűnhet, a net-generáció tagjaiban speciális
képességeket fejleszt”.
Az anyukám is tagja a net-generációnak, de nem a szó szoros
értelmében. Anyukám egy hat osztályos gimnáziumban tanít illetve az iskolán
belül különböző nagyobb munkacsoportok vezetői tisztségét látja el. A munkája
során van, hogy különböző munkacsoporti megbeszéléseken, illetve különböző tanítási
óráin él az interaktív tábla használatának lehetőségével. Azonban saját elmondása
szerint, ha tehetné, a tanítást illetően egy időre biztos megválna a krétával
való fekete táblára írástól, de ezt nem az interaktív tábla rendszeres
használata javára tenné. Különbség minden bizonnyal van a kettő módszer között,
de az, hogy melyik a kényelmesebb, ámbár mégis átláthatóbb, érthetőbb, könnyen
használhatóbb, az különböző nézőpontok kérdése már. Egy informatikus beállítottságú
illetve végzettséget végző számára nyilván az interaktív tábla előtérbe
helyezése fog megmutatkozni. Tanári berkekben azonban valószínűsíthető módon a
krétával való táblára írás lesz a támogatott tanítási módszer. Anyukám nővére
szintén pedagógus. Egy általános iskolában tanít 1.-4. osztályos gyermekeket. Az
ő szemszögéből nézve ezt a kérdést, vagyis, hogy mit szorítana háttérbe a
tanítását illetően teljesen más véleményekről árulkodik.
Arról is olvashatunk azonban Bessenyei István írásában, hogy:
„Az új generáció újabban elsajátított képessége az is, hogy saját alkotásait
gyorsan, ügyesen fel tudja tölteni az internet nyílt oldalaira. Ebben az a
potenciális lehetőség rejtőzik, hogy elektronikus portfóliók - informatív
személyes adatbázisok - keletkeznek, amelyekben szerepel a résztvevők
életrajza, tudástérképe, sikertörténete, saját válogatott információs oldala
vagy a saját alkotása. Ez újabb pedagógiai lehetőségeket nyújt akár a
tanulásban részt vevők előzetes, tapasztalati tudásának tárolására és
megismerésére, akár a tudáscsere hatékonyabb megszervezésére”.
A net-generáció intenzíven kommunikál társaival. E-mail,
chat, blog, Skype: ami az idősebb generációnak sokszor nehezen felfogható és
elsajátítható eszköztár, az a tizenéveseknek játszi könnyedségű napi
tevékenység.
Amikor nyáron munkát kerestem, elsődleges cél volt, hogy
írnom kell egy önéletrajzot, amiben úgy mond, reklámozni tudom saját magam
erényeit, kulcsfontosságú tulajdonságaimat a leendő munkakörhöz való
alkalmasság betöltésének igazolása érdekében.
Amikor megírtam az önéletrajzomat, az összeszedett lehetséges
munkahelyek email címére elküldtem az írásomat, és vártam. Az email tehát egy gyorsabb megbízhatóbb
üzenet megosztás céljául használt eszköznek bizonyult. Ám eközben a másik
barátnőm is munkát keresett, és ő a megírt önéletrajzával együtt bement az
adott munkahelyre, és ott személyesen beszélt a főnökével, és mutatta meg neki
az önéletrajzát.
Pár nappal később kiderült, ameddig én vártam, ő egy hetes
próbaidőt kapott. Az internetes technológia tehát nem minden esetben gyorsabb,
mint az ember saját lábán való mozgása, tevékenykedése.
VISZONT!
„Senki sem állíthatja persze, hogy a könyv alapú, a lineáris
olvasásra alapozott tanulási forma kivész az új technológia lehetőségei nyomán,
de még azt sem, hogy jelentéktelenné válik. A „másodlagos verbalitás", a
multimodális információ-hozzáférés térnyerése ellenére továbbra is nagy - talán
még hosszú ideig döntő - szerepe lesz a könyvekben tárolt írás alapú
tudásközvetítésnek. A vizuális tanulás, a szociális háló tapasztalatcseréjére
alapuló tudásszerzés, a szimulációs játék rohamos terjedése ellenére a maga
helyén a klasszikus lineáris olvasás szerepe is fontos marad, sőt, az internet
szabadon letölthető digitális könyvei miatt még erősödhet is a szerepe. Azt sem
mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a net-generáció tevékenységei nyomán szerzett
új képességek értékesebbek, mint a hagyományos írásra alapuló tudáselsajátítás.
Nem értékesebbek - más jellegűek”.
Bessenyei István írásának ezen részének alapján elmondhatjuk, hogy a kettő dimenzió nem tudja
kioltani a másikat. Én, aki a net-generáció részét nagyobb erővel képviselem,
mint anyukám, tanulásom során ugyanúgy részese vagyok a lineáris olvasásra
alapozott tanulási formának. Sőt vannak olyan tananyagok, amik szinte csak
könyvtárból kikölcsönzött irományokon, könyveken keresztül érhetők el. Én ezt
például egy teljesen jó dolognak tartom, és úgy érzem, nem alkalmazkodnom kell
ehhez az állapothoz, hanem ki kell élveznem és használnom eme tényszerű dolog lehetőségeit.
Mi szerint, amíg az iskolából haza menet kezembe veszem a könyvtárból
kikölcsönzött könyvet az úton haza fele, azt olvasom, tanulmányozom, esetleges
fontosabb információkat aláhúzok benne, amíg szembe velem a buszon azt látom,
hogy ül mellettem egy velem egy korú lány, és a kis okos telefonját nyomkodja,
és kötve hiszem, hogy egy órai anyagához keresne dolgokat, irományokat.
Nem tudhatja, hogy nem éppen a hézifeladat elkészítéséhez keres-e forrásokat, de utolsó mondata mutatja azt is, hogy még nem értette meg egészen a megváltozott tanulás, tudásértelmezés lényegét, illetve hogy erősen sztereotípiák mentén gondolkodik. Leendő gyógypedagógusként ez nem annyira szerencsé ám. :)
VálaszTörlés