2013. október 14., hétfő

Kell ez nekünk?

Köszöntök Mindenkit!

Ebben az írásban kicsit az előzőeket vezetném tovább, miszerint jó-e nekünk ez az egész elektromos "kügyük" által kiszolgáltatott világ.
Múltkori írásomban említettem a telefonos sztorimat, ma egy másikat hoztam. A hétvégén elutaztam vidékre kicsit kikapcsolódni,kiszakadni a főváros zajos-poros  hétköznapjaiból. Amint megérkeztem a helyszínre átéreztem a hely nyugalmát, szépen lassan kezdtem ellazulni, kiereszteni a fáradt gőzt és abban a pillanatban jelez  a telefonom, valaki írt, majd 1 percen belül hívtak is. Teljesen kizökkentett, így fogtam magam és kikapcsoltam 2 napra. Mondanom sem kell mekkora felháborodást keltett ez az ismerőseim körében. "Miért nem válaszoltál?", "Merre voltál?", "Halálra izgultam magam miattad!".... Pedig csak 2 napról volt szó. Tudták, hogy elutazom de mégsem tudtak minden percemről (kicsit túlozva) és máris világvége, megsértődések stb. Gondolhatják a két nap alatt számtalan e-mailt kaptam az egyetemről, a munkahelyemről, innen-onna és mivel nem olvastam őket, így idegeskedhetem amikor hazaértem, hogy hogyan pótoljam be a lemaradásimat. Megoldottam a dolgot de nem volt egyszerű. Ebből az következik, hogy nem tölthetek el 2 napot internet és telefon nélkül mert megáll a világ?? Én ezt nem szeretném, de még sincs beleszólásom, hiszen sem a suliban sem a munkahelyemen nem fogadják el hogy "bocsika de nem olvastam e-mailt, upszi kapok egy kis haladékot?" Kiröhögnek és elküldenek melegebb éghajlatra.
Szóval ezt nagyon nehezen viselem és igen is tiltakozom ellene!!!! Tudom nem lehet ezt ilyen egyoldalúan kezelni, hiszen nagyon  megkönnyítünk az életünket de gondolom ezzel mindannyian tisztában vagyunk.
A kérdésem a következő inkább, hogy mennyire hagynak minket ezek az eszközök szabadnak?
Nem az eszközökkel van a baj de gyakorlatilag mindannyian függünk ettől az interaktív világtól.
Túlságosan belefolytunk már, azt hisszük folyamatosan informálva kell lennünk, minden nap beszélnünk kell az ismerőseinkkel, családtagjainkkal és elsősorban elérhetőnek kell lennünk.
 A helyzet az, hogy ez egy végeláthatatlan szakadék amelyben egyre mélyebbre tartunk.
Mi lesz ennek a vége?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése